Húsételek. Egyszer régen, amikor még gyerek voltam vidéken éltem. Csendes kis faluban, a Körös egyik holt ága mellett. Boldog időszak volt, és a nyarak is amit később otthon töltöttem. Itthon és otthon, furcsa, még mindig. Otthon ahonnan elindultam, ahová mindig vissza lehetett térni, ahol az értékek teremtődtek. Itthon, amit magamnak teremtek, építek folyamatosan mind a mai napig.

Otthon, ahol az udvarban nyüzsögő a házi állatok, a szomszéd néni, akitől én kaptam az első bögre frissen fejt, gőzölgő pohár tejet, a csaholó kutya, a hajnali négykor kukorékoló kakas. Nagy horgászások papával plusz egy fa bottal, ami egy damillal, horoggal és parafa úszóval volt felszerelve és a legjobb horgászbot volt a világon. Paprikás lisztben forgatott sült keszeg illata, bográcsban készült vadpörköltek…Itthon, a város lüktetése, és újra gondolt húsos étkek.